Lakossági szűrővizsgálatok

 

Mit kell tudnunk az emlőrákról?

Az emlőrákok túlnyomó többsége 50 évnél idősebb nőkben, a havi vérzés abbamaradása utáni életkorban fordul elő, bár előfordulhat a menopauza előtti életkorban is. Kifejlődésének kezdetén nem okoz tüneteket és panaszokat. Később szokatlan csomó képződik az emlőben, amit a saját emlőjükkel jó ismeretségben lévő, az emlő önvizsgálatát rendszeresen gyakorló asszonyok előbb-utóbb maguk is észrevesznek, és orvoshoz fordulnak. A gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel és kezdik el kezelni.

Az emlőrák korai felismerése érdekében maguk a nők tehetnek a legtöbbet. Ebben segíti őket, ha részt vesznek a felkínált szűrővizsgálaton.

Miben áll az emlőszűrés?

Az emlőrákot hagyományosan, de még ma sem kivételesen, szakorvosi vizsgálat útján diagnosztizálják, miután az emlőkben tapintott csomók miatt orvoshoz fordulnak az asszonyok. Az így felismert emlőrákok jelentős része már előrehaladott, esetleg már áttéteket is ad a környéki, vagy a távolabbi nyirokcsomókba, esetleg más szervekbe is. Ezekben az előrehaladott esetekben még a szakszerű és korszerű kezelés alkalmazása mellett is az életkilátások kedvezőtlenek.

Az emlőszűrés a tünetmentes asszonyoknak a rendszeresen, kétévenként megismételt vizsgálata, akiknek ugyan nincsenek emlőrákra utaló panaszaik, ámde életkoruk miatt ki vannak téve az emlőrák kifejlődése kockázatának. Ez a kockázat a 45 és 65 év közötti életkorban a legnagyobb. A szűrés célja a kifejlődés kezdeti szakában lévő, korai, kicsi, még nem is tapintható csomók felkutatása. A nem negatív szűrési eredmény felveti kicsi, talán még nem is tapintható emlőrák valószínűségét. Ennek tisztázása céljából további szakorvosivizsgálatra van szükség, hogy a valószínűséget kizárják, vagy éppen megerősítsék. Ha a szakorvosi vizsgálat pozitív, a szakszerű kezelés esélyt ad a teljes gyógyulásra.

Az emlőszűréssel felismert korai, még a kifejlődőben lévő emlőrák mielőbbi felismerése és kezelése életmentő lehet!

Az emlő-szűrővizsgálat módszere: mammográfia

A mammográfiás vizsgálat az emlők röntgenvizsgálata, a ma rendelkezésünkre álló leghatásosabb szűrővizsgálati módszer, mert az olyan parányi méretű daganatot is észrevesz, amely még túl kicsi ahhoz, hogy akár a vizsgált asszony, akár a szakorvos tapintással érzékelje. Olyan bizonyítottan hatásos vizsgáló módszer, amely röntgenfilmen képet tud alkotni az emlő állományában rejtetten fejlődő kicsi, akár 5 mm átmérőjű korai rákról is.

A szakorvosok tapasztalata az, hogy a legmegbízhatóbb szűrővizsgálati módszer a mammográfiás vizsgálat, kiegészítve a tapintásos emlővizsgálattal.

Mennyire megbízható módszer a mammográfia?

A mammográfiás emlőszűrés célja az, hogy kimutassa a kicsi, még nem is tapintható rákos csomót az emlőben. Hogy ennek a célnak megfeleljen, két követelménynek kell eleget tenni. Az egyik, hogy kellően érzékeny (szenzitív) legyen, azaz megbízhatóan kimutassa az emlőben rejtetten meghúzódó kisméretű rákos csomót is, tehát pozitív eredményt adjon, ha vizsgált emlőben rák van. A másik, hogy kellően fajlagos (specifikus) legyen, azaz csak akkor eredményezzen pozitív leletet, ha az emlőben rák van; ha nincs, a lelet legyen negatív.

A mammográfiás vizsgálat érzékenysége mintegy 85-97%, azaz 100 esetből 85-97 esetben ismeri fel az emlőben lévő rákos csomót, fajlagossága pedig 95-97% közötti, azaz pozitív eredményt ad akkor is, amikor az emlőben látott, rákosnak látszó elváltozást a további tisztázó vizsgálatok nem tudják igazolni.

Kik vegyenek részt a szűrővizsgálaton?

A mammográfiás szűrővizsgálaton a 45 és 64 év közötti tünet- és panaszmentes asszonyok vegyenek részt. Az emlőrák előfordulása ugyanis ebben a korban a leggyakoribb.

Egy másik ok, amiért a szűrés csak erre a korcsoportra korlátozódik az, hogy eddig csak ebben az életkorban végzett szűrővizsgálatok hatásosságát támasztják alá tudományos bizonyítékok. Azonban a veszélyeztetett nőknek, akiknek a családban emlő vagy petefészekrák, BRCA 1,2 mutáció hordozás előfordult, vagy nekik maguknak emlőrákos előzményük van, 30 éves kortól évente javasolt szűrővizsgálat.

Fontos! Akárhány éves, ha az emlőiben bármi rendellenességet észrevesz, ne várjon a szűrővizsgálatra, hanem késedelem nélkül forduljon orvoshoz!

Személyes meghívás

Minden 45-65 év közötti asszony kétévente egyszer személyes, nevére címzett meghívólevél útján meghívást kap a mammográfiás szűrővizsgálatra. A meghívólevélben a szűrés szervezői pontosan értesítik arról, hogy hol és mikor számítanak a meghívott megjelenésére. A meghívólevélben megadott időpontot, vagy időpontokat a felesleges és kényelmetlen várakozás elkerülése érdekében érdemes betartania. Ha a megadott időpont a meghívott asszonynak nem felel meg, lehetősége van telefonálni a szűrőállomásra, és az adminisztrátorral új, megfelelő időpontot egyeztetni.

A szűrővizsgálat

A vizsgáló helységben a vizsgált hölgy derékon felül levetkőzik. Először a vizsgálatot végző szakképzett szakasszisztens tapintásos emlővizsgálatot végez. Ezután az asszony a mammográfiás készülék elé áll. A vizsgáló először az egyik, majd a másik oldali emlőt a készülék plexiüvegből készült emlőtartó lapjára helyezi, majd egy másik plexiüveg-lapot helyez fölé. A két lap segítségével a melleket kissé összenyomja, majd mindkét emlőről 2-2 röntgenfelvételt készít. Az emlők ellapítása kissé kellemetlen lehet, de nem fájdalmas; azért van rá szükség, hogy a röntgenfelvételen az emlőkről egyenletesen éles, tiszta kép jelenjen meg. Mindez legfeljebb 2-3 perc alatt lezajlik.

Negatív eredmény

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy minden 100 mammográfiás szűrővizsgálatból mintegy 90 negatív eredménnyel végződik, azaz a röntgenfelvételeken az életkornak megfelelő emlőszerkezet ábrázolódik és semmiféle kóros eltérés sem látható. A szűrővizsgálat negatív eredményéről az asszonyokat a szűrőállomás 2 héten belül értesíti. A vizsgálat eredményéről értesítik a vizsgált asszony háziorvosát is. Ezekben az esetekben semmi további tennivaló nincs. A vizsgált asszonyt 2 év múlva újabb szűrővizsgálatra fogják behívni, ám figyelmeztetik, hogy ha időközben az emlőiben bármi szokatlant, vagy rendellenese észlel, forduljon orvoshoz.

Nem-negatív eredmény

Az emlő minden apró rendellenességét precízen észlelő mammográfiás készülék minden 100 vizsgálatból mintegy 10 rendellenességet szűr ki. Ezekben az esetekben az asszonyokat a Szűrőállomás további vizsgálatra hívja vissza.

A visszahívás ijedséget szokott okozni, és aggodalmat ébreszteni a visszahívott asszonyokban és családjukban. A rákgyanú tisztázása néhány napot igénybe vesz. A Szűrőállomások mellett működő diagnosztikai részlegekben dolgozók tudják ezt, és igyekeznek a bizonytalansággal váró várakozási periódusokat minél inkább lerövidíteni.

A mammográfiás vizsgálat alapján nem-negatív esetek további vizsgálata

A kiegészítő vizsgálatok célja az, hogy a szűrővizsgálat által felvetett rendellenességet, esetleg a rosszindulatú emlőbetegség felmerült gyanúját megerősítsék, vagy kizárják.

A kivizsgálás több lépésből áll: ultrahangos vizsgálat, anyagvétel sejtvizsgálatra (vékony injekciós tűvel megszúrják a tisztázandó csomót, és az így kapott sejteket mikroszkóp alatt megvizsgálják; ezt nevezik aspirációs citológiai vizsgálatnak.

E vizsgálatokkal már az esetek többségében sikerül kizárni a talált csomó rosszindulatú természetét. A végleges tisztázáshoz azonban szükség lehet a talált csomó sebészi kimetszésére a végleges választ megadó szövettani vizsgálat céljából.

Hangsúlyozni kell, hogy az utolsó szót, az emlőrák diagnózisát, csakis szövettani vizsgálat mondhatja ki!

Fontos tudni, hogy a nem-negatív mammográfiás lelet nem jelent pozitív eredményt! A további vizsgálatra visszahívott asszonyoknak nincs okuk az ijedtségre, mert a kiszűrt rendellenességeknek mintegy a fele a további vizsgálatok folyamán nem rosszindulatú, hanem banális elváltozásnak szokott bizonyulni, és az elvégzett 100 szűrővizsgálatból nem több mint 3-4 olyan eset fordul elő, amely további orvosi kezelést igényel.

Az emlőrák kezelése

A korszerű kezelés komplex, azaz háromféle kezelési mód kombinációjából áll: sebészeti beavatkozás, sugárkezelés és gyógyszeres kezelés (kemoterápia). A kezelés mikéntjét az emlődaganat nagysága, szövettani szerkezete, és a környéki nyirokcsomók állapota alapján határozzák meg.

A sebészeti kezelés korábban egyet jelentett az egész emlő eltávolításával. A szűrővizsgálatok elterjedésének köszönhetően ez ma már nem így van. A szűréssel felfedezett emlőrákok többsége ugyanis kisméretű, és olyan korai, hogy még a legközelebbi nyirokcsomókba sem terjedt át. Az emlőt csonkoló radikális műtét helyett ezért egyre inkább elegendő konzerváló, azaz az emlőt megtartó műtétet végezni: csak a daganatos csomót tartalmazó emlőrészlet, legfeljebb az azonos oldali hónalji nyirokcsomókat távolítják el. A sebészi kezelést a daganat helyének besugárzásával, esetleg gyógyszeres kezeléssel teszik teljessé. Ilyen módon a korai emlőrák jó eredménnyel gyógyítható.

Ismerd meg emlőidet! Az emlők önvizsgálata

Általános tapasztalat, hogy mindmáig leginkább az asszonyok saját maguk ismerik fel saját emlőjükben akár a jóindulatú, akár rosszindulatú, de mindenképpen orvosi figyelmet érdemlő csomókat. Erre a tényre alapozva tanítják az emlők önvizsgálatát lányoknak és asszonyoknak. Az emlők önvizsgálatának hasznát mutatja, hogy az önvizsgálatot rendszeresen gyakorló nők között a 2 cm-nél nagyobb, elhanyagolódott rák előfordulása sokkal ritkább, mint az átlag népességben. Jóllehet ez nem elhanyagolható eredmény, tudni kell, hogy bár nevezik önszűrésnek is az emlők önvizsgálata önmagában nem szűrővizsgálati módozat, hiszen az emlők szűrővizsgálatának célja a még nem is tapintható csomók megtalálása az emlőkben. Erre pedig csak a mammográfiás vizsgálat képes, ezért az önvizsgálat a szűrővizsgálaton való részvételt nem teszi feleslegessé!

Az önvizsgálat célja nem csak a rák keresése az emlőkben! Ha így volna, fiatal lányok esetében, akiket még nem fenyeget az emlőrák, a rák keresése az emlőkben önvizsgálattal több kárt okozna, mint hasznot. Az alaptalan aggodalmat el kell kerülni! Az önvizsgálat pozitív üzenete az, hogy Ismerd meg emlőidet!, azaz, minden nő ismerje saját emlőjének alakját, tapintatát, változásait a menstruációs ciklus folyamán, valamint az életkorral, és ha a megszokottól eltérőt észlel, akkor forduljon orvoshoz.

Az emlők önvizsgálatát rendszeresen és módszeresen kell végezni.

 

 

 

 

Milyen gyakori a méhnyakrák?

A méhnyak rákja fokozódóan súlyos hámelváltozáson keresztül alakul ki. Legenyhébb fokozatai az ép hámtól alig különböznek, súlyosabb formái pedig már a ráktól alig elkülöníthető határesetek. Ezeket összefoglalóan „kóros hámnak” nevezik. Egy részük spontán visszafejlődik, más részükből pedig rák alakul ki.

A méhnyakszűrés célja a méhnyak rákmegelőző állapotainak felismerése és nőgyógyász szakorvosi kezelésre juttatása.

Miért szerepel mégis a méhnyakrák a népegészségügyilakosságszűrés célbetegségei között?

Azért, mert teljes leküzdésére minden lehetőséggel rendelkezünk. Azokban az országokban, ahol a szűrővizsgálat lehetőségeivel megfelelően élnek, a méhnyakrák gyökeres kiirtásáról beszélnek és sikeres szűrővizsgálatokkal úgy leszorítják a halálozást, hogy százezer nőlakosra esik 1-1 haláleset (nálunk ennek 5-6-szorosa).

A méhnyakszűrés módszere a sejtvizsgálat (citológia)

A mértékadó nemzetközi szakmai szervezetek beható tanulmányok alapján fogalmazták meg méhnyakszűrés területén a szakterület mai állását. Eszerint a szervezett méhnyakszűrés kizárólagos módszere a 25-65 éves nők háromévenkénti citológiai vizsgálata, amely jelentősen, akár 60-70 százalékkal csökkenti a méhnyakrákból eredő halálozást.

Mire terjed ki a nők szervezett lakossági szűrő vizsgálatának figyelme?

A szűrővizsgálat szempontjából különös figyelmet csak a méhnyak érdemel, amelynek tengelyében húzódik a nyakcsatorna, és, amelynek külső nyílása, a külső méhszáj, a méhnyak hüvelybe domborodó felszínének közepén van, a belső méhszáj pedig a méhtest üregébe nyílik.

A nők szervezett lakossági szűrővizsgálata a méhnyakszűréssel azonos; ez azt jelenti, hogy a célszerve a méhnyak. A méhnyakhoz két szakasz tartozik: a hüvelybe domborodó felszín, a „porció”, valamint a nyakcsatorna. A sejtminta vételekor erre tekintettel kell lenni.

Mi a méhnyakszűrés célja?

Az, hogy valószínűsítse a méhnyak (porció és nyakcsatorna) rákmegelőző állapotait, és a még tüneteket, panaszokat nem okozó korai méhnyakrákot, azokat felismerve mielőbb szakorvosi kezelésre juttassa, vagy éppenséggel kizárja azok valószínűségét.

Miért a méhnyakrák a szűrés elsődleges célpontja?

Az egyik oka az, hogy a méhnyakrák keletkezése időben elhúzódó, több, jól felismerhető szakaszból álló folyamat. A rák kialakulását ugyanis hámsejtek fokozódóan súlyosbodó elváltozásai előzik meg; ezeket a gyűjtőnéven rákmegelőző állapotokat a szaknyelv (és a köznyelv is) különböző elnevezésekkel illeti (hám-atípia, diszplázia, hámon belül maradó (intraepiteliális) neoplázia, CIN 1, 2, 3-nek. Fontos tudni, hogy ezek egy hányada kezelés nélkül is ép hámmá fejlődik vissza, azaz spontán meggyógyulhat. A rákmegelőző állapotok más hányada hosszú ideig, akár 10 évig is fennállhatnak, és fokozatosan súlyosbodhatnak anélkül, hogy tüneteket, vagy panaszokat okoznának. Ez idő alatt szűrővizsgálattal felfedezhetők és kezelhetők.

A másik oka az, hogy a méhnyakrák és annak megelőző állapotai biztonsággal kimutathatóak, mielőtt még tüneteket, vagy panaszokat okoznának.

Meghívás szűrővizsgálatra

Az Országos Szűrési Nyilvántartástól minden 25-65 év közötti nő személyes hangú, nevére címzett meghívólevelet kap, amelyben a szervezők felhívják a figyelmét a szűrővizsgálat  mibenlétére és fontosságára, és azt tanácsolják, hogy keresse fel a lakóhelye szerint illetékes nőgyógyászati szakrendelést, kórházi nőgyógyászati osztályt, vagy a területi védőnőt a szűrővizsgálat elvégzése céljából.

Előkészület a méhnyakszűrésre

A szűrővizsgálatra a menstruációs ciklus bármely szakaszában sor kerülhet, kivéve a menstruációs napokat. Ajánlatos, hogy a citológiai vizsgálat eredményessége érdekében a kenetvételt megelőző 24 órában a vizsgálandó személy ne végezzen irrigálást.

Hogyan zajlik maga a szűrővizsgálat?

A vizsgálat két szakaszból áll. A vizsgált személy nőgyógyászati vizsgálóágyra fekszik, majd egy arra szolgáló eszköznek („kacsa”) a hüvelybe vezetésével szemmel láthatóvá teszik a hüvely falát és a hüvely boltozatát, és ami a szűrővizsgálat célja szempontjából a legfontosabb, vizsgálhatóvá válik méhnyak hüvelyboltozatba domborodó részének külső felszíne is. Az erre a célra rendszeresített eszköz segítségével hámsejteket tartalmazó kenetet vesznek a méhnyak hüvelyi felszínéről (porció) és a nyakcsatornából.

Mi olvasható ki a sejtkenet mikroszkópos vizsgálatából?

A mikroszkóp segítségével tanulmányozni lehet a sejtek alakját és szerkezetét. A citológiai vizsgálat képes megkülönböztetni a kenetvétel helyén az életkornak megfelelő normálisan előforduló hámsejteket a normálistól eltérő, kóros hámsejtektől; a normálistól eltérő, kóros, de jóindulatú állapotokból (például gombák, baktériumok, (Clamydia), vírusok (HPV) által okozott gyulladások) származó sejteket; és képes felismerni a rákmegelőző állapotokból származó sejteket és a daganatsejteket.

A sejtminta vizsgálatából tehát vissza lehet következtetni a méhnyak állapotára. A vizsgáló a látottakon alapuló véleményét írásban rögzíti, és a citológiai leletet megküldi a szűrővizsgálat helyére a kenetvevőnek.

A citológiai leletek osztályozása

Magyarországon kétféle osztályozást van használatban (a hagyományos P1-P5, és újabban az ún. Bethesda-osztályozás). A jelenleg még párhuzamosan használt osztályozások bár különböző kódokat alkalmaznak, jelentésük lényegében megegyezik. Az egyes kategóriák azt fejezik ki, hogy a kenetben látott sejtkép

• normális, azaz az életkornak és a menstruációs ciklusnak megfelelő;
• a normálistól eltér ugyan, de az eltérés nem utal daganatra, hanem mással, például gyulladással, vagy enyhébb-súlyosabb „kóros hámmal” magyarázható, és a daganatnak még a gyanúját is egyértelműen ki lehet zárni;
• a sejtkép arra mutat, hogy a sejtek daganatból származnak.

Mindkét osztályozásban elkerülhetetlenül van egy olyan szürke zóna, amikor a sejtkép alapján felmerül ugyan a daganat gyanúja, de azt nem lehet egyértelműen pozitívnak minősíteni. Ez nem nyújt segítséget a vizsgáló számára, ezérttovábbi vizsgálatokkal feltétlenül tisztázni kell: mi van a háttérben?

Ajánlások a citológiai lelet ismeretében

Ha a citológiai lelet nem mutat semmiféle kóros elváltozást, azaz negatív, közvetlen tennivaló nincs. Azt javasoljuk, hogy 3 év múlva ismét jelenjen meg méhnyakszűrésen. Ajánlatos azonban figyelmeztetni az asszonyokat arra, hogy ha bármiféle rendellenességet észlelnek, keressenek fel egy nőgyógyász szakorvost, még akkor is, ha a citológiai lelet negatív volt.

Ha a citológiai lelet gyulladásra utaló volt, nőgyógyász szakorvosi vizsgálatot kell ajánlani.

Ha a kenet rosszindulatú daganatot állapít meg, vagy ha annak csak gyanúja is felmerült, az asszonyt késedelem nélkül nőgyógyász szakorvosi vizsgálatra kell utalni; ha a kenetvevő a területi védődő volt, ellenőrizni köteles, hogy az asszony eleget tett a beutalásnak.

Mennyire megbízható a citológiai vizsgálat?

A szűrővizsgálati módszerrel szemben az a követelmény, hogy kellően érzékeny (szenzitív) legyen, azaz pozitív eredményt adjon, ha a célszervben rák van, ugyanakkor legyen kellően fajlagos (specifikus) is, azaz csak akkor eredményezzen pozitív leletet, ha a célszervben rák van; ámde ha nincs, a lelet legyen negatív. Az érzékenység és a fajlagosság a szűrővizsgálati módszer értékmérői. A nőgyógyászati citológiai vizsgálat kellően érzékeny, mert 100 vizsgált méhnyakrákos esetből 80-95 esetben megbízhatóan kimutatja a rosszindulatú daganatot.

Kivételesen előfordulnak tévesen negatív vizsgálati eredmények is, amikor az ott lévő rákot a vizsgálat nem mutatja ki. Ennek oka, hogy a kenetet rosszul vették le, illetve a vizsgáló személy hibázik. Előfordulhatnak tévesen pozitív eredmények is, amikor a vizsgálat kórosat jelez, holott a valóságban nincs daganat.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a nőgyógyászati citológiai vizsgálat célja nemcsak a rák kimutatása, hanem az enyhébb, rákmegelőző állapotként hámelváltozások felismerése, kezelése, és ilyen módon a méhnyakrák megelőzése is, azok a citológiai leletek, amelyek mögött nem rák, hanem csak többé-kevésbé súlyos fokozatú „atípia” áll, nem tartható tévesen pozitív leletnek.

Diagnosztikai teendők: nőgyógyászati kivizsgálás és szövettani vizsgálat

A nőgyógyászati kivizsgálás feladata, hogy a méhnyakrák fennállását minden kétséget kizáróan igazolja, és megállapítsa annak kiterjedését. A méhnyakrák kezelésének módját ugyanis a folyamat kiterjedése, szakkifejezéssel élve annak stádiuma szabja meg. Ebből a célból a nőgyógyász kolposzkópos vizsgálatot, tapintásos, un. bimanuális vizsgálatot és szükség esetén ún. képalkotó diagnosztikus vizsgálatokat (ultrahang, röntgen) végez.

A korai stádiumú méhnyakrák esetén és a tünetmentes állapotban a nőgyógyász kúpalakú biopsziát, vagyis konizációt végez. Ennek az eljárásnak az értéke kettős: egyrészt diagnosztikai értéke van, mert nemcsak a méhnyak felszínéről, hanem a nyakcsatornából is szövetmintát szolgáltat a szövettani vizsgálathoz, másrészt az szűrővizsgálattal felfedezett esetek többségében egyúttal gyógykezelést is jelent, mert egészében eltávolítja még csak a méhnyakra korlátozódó korai méhnyakrákot.

Miben áll a kolposzkópos vizsgálat?

Egy belső megvilágítással rendelkezőoptikai eszköz, a kolposzkóp segítségével a méhnyak hüvelyi részének felszíne mintegy 20-szoros nagyításban vizsgálható. A vizsgálatot először természetes állapotában (natívan), majd vegyszerekkel (3%-os ecetsav és jódoldat) ecsetelve vizsgálja. Ez a vizsgálat érzékenyen jelzi a méhnyak felszínét borító hám rendellenességeit, amelyek további vizsgálatot igényelnek. Kolposzkópos vizsgálattal a hámot nem lehet olyan megbízhatóan minősíteni, mint mikroszkóp alatt.

A kolposzkópos vizsgálat előnye, hogy a méh hüvelybe domborodó részének (porció) egészét áttekinthetővé teszi. Lehetővé teszi, hogy időről-időre megismételve mintegy „dinamikusan kövessük” a kóros folyamat alakulását. Segítségével a szövettani vizsgálatra való kimetszés helyét a szemünk ellenőrzése mellett, „irányítottan” végezzük el.

A kolposzkópos vizsgálat gyengéje, hogy a felfelé helyeződött átmeneti zóna, és maga a nyakcsatorna is néma területet jelentenek, azaz kolposzkóppal nem láthatók. Minthogy a kóros folyamatok egy része innen indul el, a kolposzkópos vizsgálat önmagában szűrővizsgálatra nem alkalmas!

Mit jelent a „bimanuális vizsgálat”?

A bimanuális, azaz kétkezes vizsgálatot csak nőgyógyász orvos végezheti el. Úgy történik, hogy bal kezének mutató- és középső ujját a hüvelybe vezeti, jobb kezével pedig kívülről, a hasfalon keresztül áttapintja kismedencét arra figyelve, hogy a méhtest és a petefészkek, valamint ezek környezete az életkornak megfelelő, normális tapintatúak, vagy megnagyobbodottak-e, avagy található-e a kismedencében valamilyen, további orvosi figyelmet érdemlő gyulladásra, vagy daganatra gyanút keltő tömörülés.

Mi jelent a HPV, és mi a jelentősége?

A HPV a humán papillomavírus rövidítése. Így nevezik az egyik leggyakrabban előforduló, szexuális úton terjedő vírust, amely a magyar szexuálisan aktív fiatal nők mintegy 18 százalékában kimutatható.

A HPV-nek számos, laboratóriumi módszerek segítségével elkülöníthető altípusa van. Egyes altípusainak szerepet tulajdonítanak a méhnyakrák egyes megelőző állapotainak, és magának a méhnyakráknak a kialakulásában. Önmagukban nem, csak más tényezőkkel együtt okozhatnak méhnyakrákot. Ilyen faktorok az életkor az első közösülés idején, egyes fogamzásgátlók tartós használata, a szexuális viselkedés, partnerek száma, szülések száma, más szexuálisan terjedő fertőző tényezővel való együttes (herpes simplex vírus, Clamydia), dohányzás stb.

A nők többségénél a szervezet védekezése képes kivédeni a fertőzést. A fertőzés csak a nők kisebb hányadában állandósul, ilyen esetekben hosszú tünetmentes időszak után az átlagosnál nagyobb a daganatkeletkezés lehetősége. Vélhetően a HPV olyan rizikótényező, amely bár szükséges, ámde önmagában nem elégséges a méhnyakrák keletkezéséhez.

A HPV-fertőzöttségre már a citológiai vizsgálat is felkeltheti a gyanút, mert a sejtekben jellegzetes, a vizsgáló által könnyen felismerhető alaki elváltozásokat okoz. A szövettani vizsgálatra vett mintából (biopszia) is kimutatható. A HPV-pozitivitást egyre inkább a méhnyakrákra utaló jelnek tekintik, ezért a HPV típusának meghatározására alkalmas laboratóriumi vizsgálatok elvégzését, és szorosabb megfigyelést tartanak szükségesnek. Önmagában a HPV teszt elvégzése jó eséllyel kizárja a méhnyakrákot, ez alapján a HPV negatívitás biztonsággal megvédi a nőket a következő három évben a méhnyakrák következményeitől. Ez felveti a lehetőséget, hogy nem elég-e önmagában a HPV-t szűrni, de szakmai ajánlás még nem született.

Befolyásolja-e a HPV-oltás a szűrés stratégiáját?

A rutinszerű méhnyakszűrést folytatni kell az oltás bevezetése után is, mert az oltás csak néhány magas rizikójú HPV típus ellen hatásos és még nem tudjuk, hogy az oltás mennyi ideig fejti ki védő hatását. Szűrni kell azokat a nőket is, akik a HPV oltás bevezetése előtt fertőződtek.

Kik vegyenek részt a nőgyógyászati szűrővizsgálaton?

A nemzetközi szakmai szervezetek ajánlásai szerint elegendő a népegészségügyi méretű rendszeres, szervezett lakosságszűrést a 25. életévüket betöltött nőknél elkezdeni, mert a méhnyakrákot megelőző hám-rendellenességek ettől a kortól válnak mind gyakoribbá, maga a méhnyakrák pedig átlagosan csak mintegy 8-10 évvel később. A tapasztalatok és az ezeken alapuló ajánlások nem indokolják a 65 év feletti asszonyok rendszeres szűrésének a folytatását.

A lakossági szűrővizsgálatra ezért minden 25 év feletti és 65 év alatti nő kap meghívót. Ajánlatos, hogy minden meghívott asszony részt vegyen a szűrővizsgálaton. Különösen azoknak a részvétele létfontosságú, akik még korábban sohasem részesültek szűrővizsgálatban, mert a statisztikák szerint ezek soraiból kerülnek ki az elhanyagolódott, nehezen kezelhető, halálos kimenetelű méhnyakrák-esetek. Ez igazolja azt az állítást, hogy a szűrővizsgálat életmentő lehet!

Fontos! Akárhány éves, ha bármi rendellenességet észlel (például hüvelyi váladékozás, folyás, és/vagy vérzés, különösen közösülés után), késedelem nélkül forduljon nőgyógyász szakorvoshoz!

Milyen gyakran kell megismételni a méhnyakszűrést?

Tekintettel arra, hogy a méhnyakrák kifejlődése a rákmegelőző állapotokon keresztül mintegy 10 évig tart, a háromévenkénti szűrővizsgálat teljes védettséget biztosít a méhnyakrák kialakulásával szemben.

Védőnői szűrés

A szervezett méhnyakszűrést hatékonyabbá lehet tenni olyan módon, hogy „a kenetek utazzanak, és ne az asszonyok”. Más szóval, - csakúgy, mint a fejlett országokban – a helyzet javítása érdekében a szűrővizsgálatot közelebb kell vinni az alapellátáshoz. Ennek elérése érdekében a területi védőnők feladatává teszik a sejtkenet levételét és a betegkövetést.

A védőnők a „praxis” megkezdése előtt megfelelő kiképzésben részesülnek, ezután kapnak „jogosítványt” a területükön végzendő önálló munkára. A felsoroltak a védőnők Egészségügyi Főiskolai tananyagának részét képezi. Az „önálló” munka azoknak a nőknek a mozgósításából áll, akiknek az országos szűrési nyilvántartás megszólító levelet küld. További feladat a sejtkenet levétele, amit kijelölt citológiai laboratóriumba küldenek. Feladatuk végül a citológiai eredmények közlése, és a nem-negatív (pozitív) leletet produkáló asszonyok nőgyógyász szakvizsgálatra irányítása, valamint a betegkövetés.